36. fejezet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
És folytatá Elihu, és monda:
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
Zsolt 33:18
Zsolt 113:7
Zsolt 113:8
És ha békóba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
Jób 15:32
Zsolt 55:24
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva.
Jób 29:6
Zsolt 23:5
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Zsolt 49:9
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Zsolt 25:9
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
Zsolt 104:14
Zsolt 104:28
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
