29. fejezet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
5Móz 32:13
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Jób 29:12
Jób 29:14
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Ésa 59:17
1Thess 5:8
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Péld 29:16
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
Zsolt 34:13
Zsolt 34:15
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Zsolt 1:3
Zsolt 112:1
Zsolt 112:3
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Jób 29:9
Jób 29:22
Jób 29:23
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
