37. fejezet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Zsolt 29:3
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Zsolt 147:16
Zsolt 148:8
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Zsolt 147:17
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
