17. fejezet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Jób 32:22
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
Jób 1:21
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
