Szent Biblia

fordította Károli Gáspár

kgyt

Jób könyve

14. fejezet


Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42


1. vers

Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
Zsolt 90:10 Jób 5:7


2. vers

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
Jób 8:9 Zsolt 103:15 Zsolt 103:16


3. vers

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
Jób 10:2


4. vers

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
Zsolt 5:7


5. vers

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
Jób 7:1 Zsolt 31:16


6. vers

Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.


7. vers

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.


8. vers

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:


9. vers

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.


10. vers

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?


11. vers

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:


12. vers

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.


13. vers

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!


14. vers

Ha meghal az ember vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
1Kor 15:42 1Kor 15:44


15. vers

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.


16. vers

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
Zsolt 56:9 Jer 17:10


17. vers

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
Siral 1:14 Hós 13:12


18. vers

Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
Zsolt 130:3


19. vers

A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.


20. vers

Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.


21. vers

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.


22. vers

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.


Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42


A Szent Biblia könyvei