3. fejezet
Ekezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
2Kor 5:12
A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
1Kor 9:2
1Kor 9:3
A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
Jer 31:33
Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
2Kor 2:16
Ján 15:15
Csel 16:14
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
Jer 31:31
5Móz 27:26
Róm 8:2
Ján 6:63
Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
2Móz 24:12
2Móz 34:30
2Móz 34:33
Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
Róm 1:17
Róm 3:21
Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
Kol 2:17
Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
Zsid 12:18
És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
2Móz 34:33
2Móz 34:35
De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
Ésa 6:10
2Kor 3:13
Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.
1Kor 13:12
