Szent Biblia

fordította Károli Gáspár

kgyt

A Márk írása szerint való szent evangyéliom

5. fejezet


Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16


1. vers

És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
Mát 8:28 Mát 8:34 Luk 8:26 Luk 8:40


2. vers

És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,


3. vers

A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.


4. vers

Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.


5. vers

És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.


6. vers

Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,


7. vers

És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.


8. vers

(Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)


9. vers

És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.


10. vers

És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.


11. vers

Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.


12. vers

És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.


13. vers

És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.


14. vers

A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.


15. vers

És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.


16. vers

A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.


17. vers

És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.


18. vers

Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.


19. vers

De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.


20. vers

El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.


21. vers

És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.


22. vers

És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
Mát 9:18 Mát 9:26 Luk 8:41 Luk 8:56


23. vers

És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.


24. vers

El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.


25. vers

És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,


26. vers

És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,


27. vers

Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.


28. vers

Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.


29. vers

És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.


30. vers

Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
Luk 6:19


31. vers

És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?


32. vers

És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.


33. vers

Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.


34. vers

Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
Márk 10:52 Mát 9:22 Luk 7:50 Luk 8:48 Luk 17:19 Luk 18:42


35. vers

Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?


36. vers

Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.


37. vers

És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.


38. vers

És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.


39. vers

És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
Ján 11:11


40. vers

És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.


41. vers

És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
Luk 7:14


42. vers

És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.


43. vers

Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.


Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16


A Szent Biblia könyvei