2. fejezet
Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
Mát 12:40
És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.
Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
Zsolt 42:8
Zsolt 88:17
És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
Zsolt 116:17
Zsolt 116:18
És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
