5. fejezet
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.
Az életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Kifolynak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Jób 31:4
Jób 34:21
Jób 34:22
Jer 16:18
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Zsolt 7:16
Zsolt 7:17
Zsolt 34:22
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
