9. fejezet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
Felele pedig Jób, és monda:
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Józs 10:12
Józs 10:13
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Ámós 5:8
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Zsolt 73:13
Zsolt 73:14
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
